A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, más néven ADHD (attention deficit hyperactivity disorder), egy neurológiai eredetű, meglehetősen összetett tünetegyüttes, amely az agy végrehajtó működéseiben (a tervezésben, az impulzusok visszafogásában, a cselekvések végrehajtásában, az önellenőrzésben és a rugalmas alkalmazkodásban) megfigyelhető eltérésekre vezethető vissza. Az állapot, amelyet időnként hiperkinetikus zavarként is emlegetnek, nem klasszikus értelemben vett betegség, hanem inkább egy fejlődési eltérésként értelmezhető, amely gyakran végigkíséri az egyén gyermekkorát, sőt, bizonyos elemei akár felnőttkorban is megmaradhatnak. Az egyik legmarkánsabb jellemzője az impulzuskontroll gyengesége, a figyelem tartós fenntartásának zavara, valamint a túlzott mozgékonyság. Az állapot meglehetősen elterjedt: az iskoláskorú gyerekek körében az érintettek aránya akár a 10 százalékot is elérheti, és a fiúk nagyobb arányban érintettek.
A figyelemhiányos hiperaktivitás tünetei
Az ADHD főbb tünetei közé tartozik, hogy a gyermek nehezen tud hosszabb ideig koncentrálni, figyelmét hamar elterelik, illetve gyakran figyelmen kívül hagyja az utasításokat. A viselkedése gyakran rendezetlen, hiányzik belőle az önkontroll, cselekedeteit sokszor hirtelen, megfontolás nélkül hajtja végre. Általában örökmozgónak tűnik, akinek teljesítményét nagyban akadályozzák a tanulási és viselkedési problémák, valamint az autoritás elutasítása. Nélkülözhetetlen felismerni, hogy a tünetek nem csupán egyetlen környezetben jelentkeznek: jelen vannak az otthonban éppúgy, mint az óvodában vagy iskolában. Noha az ADHD-t rendszerint csak iskoláskorban diagnosztizálják, a viselkedési zavarokkal foglalkozó szakemberek szerint sok gyermeknél már kétéves korban is megfigyelhetők az első jelek – például az átlagosnál nagyobb mozgásigény vagy az elővigyázatosság hiánya. Nem ritka az sem, hogy ezek a gyerekek lényegesen gyakrabban szenvednek balesetet, mint társaik.
Az ADHD három legfontosabb jellemzője
A figyelemhiányra több jel is utalhat: például ha a gyermek figyelme szétszórt, nem tud huzamosabb ideig egy adott feladatra koncentrálni, gyakran nem reagál, amikor szólnak hozzá, vagy elfelejti, hogy mit kellett volna csinálnia. Emellett gondatlan hibákat vét, elhagyja a tárgyait, és kerüli azokat a tevékenységeket, amelyek hosszabb szellemi összpontosítást igényelnek.
A hiperaktivitás jelenlétére utalhat, ha a gyermek nem bír egy helyben ülni, folyamatosan mozog, gyakran elhagyja a helyét, futkos, ugrál, nehezen tud egyedül játszani, és szinte megállás nélkül beszél.
Az impulzivitás, vagyis a szertelenség egyik formája lehet, ha a gyermek még a kérdés vége előtt válaszol, beleszól mások beszédébe, nem tud várni a sorára, és gyakran gondolkodás nélkül cselekszik – például körülnézés nélkül átszalad az úttesten, ha meglátja az ismerősét a túloldalon.
A hiperaktivitás okai
Az ADHD kialakulásának pontos mechanizmusa egyelőre nem teljesen tisztázott. Lehetséges, hogy genetikai tényezők is közrejátszanak, ugyanakkor szóba jöhetnek szülés közbeni sérülések, az idegrendszer fejletlensége, valamint környezeti és családi tényezők is. Különösen fontos megemlíteni a súlyos stresszhatásokat, amelyek szintén befolyásolhatják a zavar kialakulását. Leginkább valószínű az a feltételezés, hogy ezek a tényezők együttesen – nem egymástól függetlenül – hozzák létre ezt a meglehetősen sokrétű állapotot.
Az ADHD diagnózisa
A diagnózis csak abban az esetben állapítható meg, ha a gyermeknél legalább hat hónapon át tartósan fennállnak olyan tünetek, amelyek jelentősen eltérnek a korosztályára jellemző viselkedési normáktól. Ezek közé tartozik a túlzott aktivitás, az impulzív viselkedés, valamint a figyelem koncentrációjának hiánya. Azonban elengedhetetlen, hogy először részletes orvosi vizsgálatsorozattal kizárják azokat az állapotokat, amelyek hasonló tüneteket produkálhatnak. Ilyenek lehetnek például a tanulási nehézségek (mint a diszlexia), érzékszervi problémák (például hallás- vagy látáskárosodás), érzelmi zavarok, illetve pszichés problémák. A viselkedési eltérések hátterében akár jelentős élethelyzeti stressz is állhat, vagy olyan környezeti hatások, mint a túlterheltség, nevelési nehézségek vagy komolyabb családi problémák. A pontos diagnózis felállítása szakember – például gyermekpszichiáter – feladata.
A hiperaktivitás kezelése
Az ADHD hatékony kezelésében rendszerint többféle szakember működik együtt: gyermekpszichiáterek, klinikai szakpszichológusok, gyógypedagógusok és más, gyermekekkel foglalkozó segítők. Az egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen kezelési forma az egyénre szabott kognitív viselkedésterápia, amelynek célja, hogy a gyermeket képessé tegye állapotának felismerésére és a problémák kezelésére a lehető legnagyobb hatékonysággal. A terápia során gyakorlatok és interaktív feladatok segítségével fejlesztik a gyermek önkontrollját, viselkedésszabályozását. Nagyszerű eredmények érhetők el, ha a szülők és más családtagok is aktívan részt vesznek a folyamatban, hiszen az otthoni támogatás kiemelkedő szerepet játszik a fejlődésben. Bár sok gyermeknél az életkor előrehaladtával enyhülnek a tünetek, előfordulhat, hogy felnőttként is szükség van további támogatásra – mint önismereti tréningek, viselkedésterápia vagy konfliktuskezelési készségek fejlesztése formájában.
Gyógyszeres kezelést kizárólag alapos vizsgálatok után, szakorvosi javaslat alapján lehet megkezdeni. Fontos megjegyezni, hogy a hagyományos nyugtatók vagy serkentőszerek ebben az esetben nem megfelelőek, sőt, akár károsak is lehetnek, mivel a nem célzott gyógyszerhasználat rontja a gyermek állapotát. A kezelés kiválasztása minden esetben egyéni mérlegelést igényel.